Mostanaban amugy nagyon furcsakat (zavaroakat) almodok, es raadasul nagyon intenziven. Vasarnap terroristak elol menekultem nagyon sokfelekeppen es mindenfele helyeken rejtozkodtem a fegyveresek elol, meg gondolkodtam hogy hol szerezhetnek szoke hajfesteket meg masik kabatot a mostani sarga helyett hogy ne ismerjenek fel, mikozben minden sarkon ott alltak hogy elkapjanak.

Hetfon meg almomban az exemmel (aki amugy irl mar azota sikeresen meg is nosult, tekintve hogy ot eve szakitottunk) evodtunk es ugy tunt sikeresen elcsabitom egy friends with benefits alkalomra a regi szep idok emlekeert, de valahogy menet kozben mindig kozbejott valami vagy eszebe jutott valami en meg ott fekudtem mar puceran es kaptam a nagy budos semmit. Nagyon erosen atjott a visszautasitottsag meg a szemelyes vonzerom hianyanak megelese.

A durva hogy masnap is valahogy annyira intenziven velem marad ezeknek az almoknak az esszenciaja hogy teljesen gyengenek erzem magam toluk. Ezt a bejegyzest is most munkaidoben gepelgetem notepadba (mashogy nem merem mert eleg feltuno ha nem dolgozom), mikozben Chert hallhatok. Furcsa, na. Annyira ugy erzem mintha lebegnek valahol a semmiben, az erotlensegen kivul semmit sem erzek.

(De legalabb leirom, az elmult ket honapban sokszor gonedoltam hogy blogolnom kellene, mert parszor ramtort a dolog, de mire dogfaradtan hazaertem mindig elhagyott az ihlet.)