Mostanában feltűnt, hogy az elmúlt évek során az amúgy meglepően hatásosan működő 'fake it 'til you make it' módszert már csak nagyon elméletben használom. Ez azért szomorú, mert ennek köszönhetően igen nagy sikerrel kifordultam magamból és a népek az utóbbi pár évben szerintem leginkább egy jól működő virágkoszorús tankhoz hasonlíthattak volna, aki szépen egyenesen megy előre és tarol le mindent, de azért közben valami vidám Britney-számot ordít. Mostanság meg ha megállok egy pillanatra és magamba nézek (tessék, elvileg én ilyet nem is szoktam, amúgy most sem, nem tudom miért így írtam, csak ezt érzem :D), akkor egy szánalmas, önsajnáló kis görcs vagyok, nulla önbizalommal, és egyedül mint a kisujjam.

Szóval ha már visszahelyezkedtem a 3-4 évvel ezelőtti önmagamhoz, akkor újra elő kéne venni a jól működő módszereket is onnan, És befogni a számat. Ez a legfontosabb.

Szóval pénteken kilépek kicsit a komfortzónámból és elmegyek (nagy valószínűséggel) egyedül egy Jamie Winchester koncertre. Talán ez az egyetlen olyan koncert ami olyan érzelmi húrokat pattint meg bennem, hogy nem gáz, ha nem tudom a szokott extrovertált módon megélni a koncertet, hanem 'csak' hallgatnom kell azt.  Emlékszem, egy éve félig végigbőgtem az elsősorban azt a koncertjét, amit egy szál gitárral tolt végig, kimondhatatlanul csodálatos volt. Mondjuk utána muszáj volt valakinek telefonálnom hogy beszéljek róla, én nem úgy működöm, hogy magamban meg tudom élni ezeket. Meg most próbálok nem arra gondolni, hogy amikor írtam a Svájcban állomásozó barátnőmnek, hogy lesz ez a koncert, akkor fél órán keresztül írta nekem, hogy kapjam be, és én akar lenni és akar jönni koncertre. Amit amúgy meg is értek, mert holnap államvizsgázik, én inkább ugrálnék hidakról, mint hogy még egyszer államviszgáznom kelljen :'D. De tényleg jó lenne ha tudna jönni, gimiben megosztott fülhallgatóval hallgatuk a Jamie diszkográfiát és faltuk közben a könyveket, valahogy az emlékeim köztt ez különösen napfényes pont maradt.

De most fogjuk fel kalandnak az egyedüllétet.

A mai nap soundtrackje amúgy, ma jött szembe és imádom (accurate tho):