2017. február 9., csütörtök

A mai nap volt az a nap, hogy beinvitáltam a lakásomba egy idegen férfit.


Na jó, túlzások nélkül ez úgy nézett ki, hogy a régi gimis haverom, Tsaba, bejelentkezett egy beszélgetésre. Aztán az este közepén csöngettek (frászt kaptam, hogy biztos a kéményseprők, és jönnek kikapcsolni a gázt), de csak egy cuki szöszi szakállas srác állt ott, a kezében egy papírral. Mivel olvastam ma kettős mércét és tudom, hogy a momentumosok elkezdtek házalni, mielőtt szerencsétlen egy szót is tudott volna szólni, mondtam neki, hogy már első nap aláírtam és hogy sok sikert és kitartást.

Aztán miután bezártam az ajtót, gondoltam egyet, újra kinyitottam, és miután elbeszélgettem vele hogy hogy haladnak, behívtam egy pohár borra. Mondtam, hogy nem tudok kétszer aláírni, de ennyit tudok tenni hogy ne fagyjon szét, és hogy itt van egy haverom is. Szívesen bejött, megdicsérte a lakást és beszéltünk pár percet.

Aztán hívta a barátnője, aki egy emelettel feljebb házalt. Mondta is a srác, hogy a lány nézett egyet amikor bejött. Nevettünk egyet, felhajtotta a bort és ment útjára.

Miután elfordítottam a kulcsot, Tsaba az ajtófélfának dőlve röhögött, meg nézett rám féloldalról, hogy 'milyen szép, amikor minden hátsó szándék nélkül kiállsz a politikai ügyekért'.

Hát na.

De ez mennyire szívás már, miért van mindnek* barátnője?????

Ettől függetlenül büszke vagyok magamra, sosem csináltam ilyet, és akármennyire ott volt Tsaba védőhálónak, elég tökösnek érzem magam.


*aki nekem bejön

2 megjegyzés: