Tegnap osztálytalálkozós házibulit tartottam.

Még tavaly nyáron-ősszel merült fel az egyik volt gimis osztálytársamban, hogy többen vagyunk Pesten mint ahányan Debrecenben maradtak, és hogy miért nem találkozunk gyakrabban. Össze is rántott egy bulit zuglóban, az ő albijában, ahol rájöttünk, hogy 90 százalékunk a 11. kerületben lakik, szóval majd a következőt ott kéne tartani. Mert hogy olyan jól sikerült, hogy elindult körbe a bulivonat, és tegnap már a harmadik alkalmat tartottuk.

Nálam.

Megmondom őszintén, eléggé fostam. :D Ez volt a második buli amit az albikámban tartottam, de a szülinapomról tudtam, hogy lightos lesz, még ha sokan is voltak. Bezzeg ezek az arcok, nem tudom hol vették a vasból készült májukat (biztos nem a református giminkben), de lenyűgöző mennyit tudnak inni. Van jó pár elég link alak, vagy hogy is mondjam  - olyan, aki minden cselekedetével lázad valami ellen ami nem feltétlen van ott. Az egyik srác pont ilyen, és kicsit féltem, hogy mit szed szét, mit kezd el dobálgatni, de csak a létra nélküli galériára húzta fel magát kétszer (tesitanár, he might have some killer abs), és amikor másodjára megjegyezte, hogy még mindig milyen nagy a por ott fenn, feldobtam neki a nedves törlőkendőt, hogy ha zavarja, hajrá, én úgysem tudok felmászni oda. Ez az idióta meg képes volt áttörölni az egészet, és még a vécémet is megszerelte :'D

Meg itt volt egy fogorvos lány, akit konkrétan több hat éve, a ballagón láttam utoljára. (És olyan gyönyörű, hogy az már mocsokság!) De annyira örültem neki is, mondta, hogy bár hétköznap korán fekszik, de ha végzek majd a bortanfolyamon hétfőnként, csörögjek rá, mert abban az utcában lakik. Bár annyit beszéltek a fogászati dolgokról a többiekkel, hogy este azt rémálmodtam, hogy darabokban mállnak le a fogaim. (Sajna nem lepődnék meg ha ez bekövetkezne)

Mindenesetre nagyon jó este volt, örültem, hogy sokan eljöttek. És annyira jó, hogy ez a gimis osztály valahogy még ha darabokban is, de megmaradt. Általánosban tele voltunk klikkekkel, konkrétan, 2-3 emberrel ha tartom onnan a kapcsolatot, de velük is csak nagyon ritkán. Itt meg szintén megvoltak a klikkek, meg nagyon sok emberrel alig beszéltem ott is, de valahogy volt egy ilyen véd- és dacszövetség, nem tudom mi ellen, a rendszer ellen, a bigott begyepesedett osztályfőnök ellen, vagy csak az osztály-önérzet, hogy még a humánosok helyett is mi, a reálosok csináltuk meg a március tizenötödikei műsort, mert mindenből mi voltunk a legjobbak, nem tudom. De még most is van igényünk egymásra, és ez szerintem csodálatos. Amikor még az első bulin kb hajnali kettőkor megölelgetett a szervező srác, akivel sosem volt kb közös témánk, hogy de örül hogy itt vagyok, és hogy milyen jó, hogy baráti köröktől függetlenül összegyűltünk itt. Meg hogy sosem gondoltam volna a matekórákon, hogy a (még mindig) arrogáns pöcs honvéd gyerek az én ágyamon elnyúlva relaxál majd amíg a népek kinn bagóznak a teraszon, és hogy a konyhapultomhoz telepedve gratulál az albérletemhez, hogy milyen király.... jó ez, na.

Ettől függetlenül ma egész nap a szőnyeget vakartam, nem érzem az ujjaimat, és még a harmada mindig dzsuvás, de nem bírom tovább :D. De legalább a vécében már nem fogok több nachosdarabot találni, újra rend van és tisztaság. És pár hónap múlva szívesen várom őket újra <3.

Most megyek az egyetemista nőimmel szolidan borozgatni.
Imádom a barátaimat, még ha néha az agyamra mennek is <3. Szerencsés vagyok.