2017. február 23., csütörtök

Hát, ismét rájöttem, hogy igencsak jó irány az, hogy a túlzott extroveltáltságomat csak egy picit félretolva csináljak dolgokat csak azért mert nekem jólesik és mert magamat viszem előre vele és a csakis kizárólagosan saját utamat törjem és ne mindig csak az legyen a fejemben, hogy másokkal legyek állandóan, hanem meg kellene tanulnom örülni magamnak is. Elég gyerek vagyok, nem igazán vagyok felkészülve arra, hogy ami most van, az nem marad úgy örökké, és nagyon könnyen veszem természetesnek, hogy mindenki ott lesz velem mindig. Pedig egyke vagyok, ha én magam nem alapítok családot, olyan harminc év múlva nagyon egyedül leszek, tanulhatnék némi lelki önállóságot végre. (Na jó, nem leszek egyedül, lesz egy axolotl-m, az azért elég fontos!)

Várom már a bortanfolyamot is nagyon, remélem jó lesz.
(Ja, meg remélem a nyári LP koncert is, bár megmondom őszintén, annyira nem reménykedem, bár tíz éve jöttek volna! De tartozom ezzel a gyermekkoromnak, meg úgy amúgy a végtelen zenének ami végigmászott a fülemen amióta első zenei lökésként elkezdtem hallgatni a Hybrid Theoryt áltsuliban.)



(ezt a számot amúgy küldöm magyarország kormányának is, ha már éppen ma blogolok)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése