Ma annyira örültem az esőnek - kiléptem reggel az ajtón és csak olyan alig észrevehetően csepergett, de mégis éreztem az esőillatot a város közepén, és az ég is valahogy azt súgta, hogy JÖN A TAVASZ, és szépen lassan mossa le az eső a telet a városról - és olyan Debrecen-érzésem volt, ott voltak ilyen csendes, békés esők a Nagyerdőn.

Ennek örömére hallgattam ma sok jó nosztlagikus zenét, meg Sixpence None the Richert és tizenegyig túlóráztam.

(a holnap kora reggeli németóra gondolata fizikailag fáj, hadd ássam el magam a frissen mosott öblítőillatú kockás takaróm alá pls)