Az életérzésemet tökéletesen leírja a keddi napom keretes szerkezete - reggel alapból picit késve indultam el németórára, ebből lett az, hogy a negyedik pótlóbuszra sikerült felverekedni magamat a Deákon (és még mindig mázlim van, mert én nem a töriérettségimről maradtam le, ugye), szóval fél óra késéssel értem oda. De még mindig hamarabb értem oda mint a másik lány aki már akkor a Nyugatinál volt amikor még én a Kálvinon (4ből ketten maradtunk így a 13. órára, mi is minek), mert ő úgy vette, hogy akkor már fut egy kört a mcdonaldsban a nyugatinál kávéért, ráérünk alapon. Röhejesek ezek  a németórák, azt hittem visszarántom a tudásomat a jó kemény nyelvtani gyakorlatokkal meg a végtelen házival, de csak bohóckodunk és dupla annyi idő alatt tanulunk feleannyit. És azok miatt telik duplaannyi időbe ez az egész, akik már nem is járnak rá. Na de még így is jobb mint a semmi.

Este hazafelé meg becsípte a hátizsákom madzagját a Dózsán a metróajtó, és mivel van a végén egy göm (=csomó mifelénk) ezért még kirángatni se lehetett. szóval a Kálvin helyett leszánkáztam a Népligetig, ott nyílt ki legközelebb azon az oldalon az ajtó. Ennyivel is okosabb lettem.

Amúgy nem tudom mi van velem megy hete, de elkapott valami nosztalgiavonat (vagy csak tényleg megbetegedtem kissé) és Naruto fanfictionöket olvasok nonstop a jó kis Woolf meg Montgomery helyett. (Leginkább Ita/Saku pairinggel, mert imádom ha a lehetetlent jól kivitelezik. Meg na, sajnálom Itachit, anno meg is sirattam.)

Ennek köszönhetően lekerült a polcról a négy db német Naruto mangám - anno azért kezdtem el németül tanulni mert ajándékba megkaptam az első kötetet (talán egy évvel azután kezdtek magyarul is kiadni mangákat, addig még a kezemben sem fogtam egyet se) és gyűlöltem a németet de érteni akartam mi van a mangában és kis post-it darabkákkal feliratoztam a szövegbuborékokat és nem értettem miért habenelnek ezek itt mindentt. :D Hajj, szép emlékek, és egy igaz szerelem kezdete <3. Lehet hogy a keretes szerkezet nevében jó lenne megint a német narutokkal úgy igazán beindítani a némettanulást.

Mindenesetre most az OST-ből a régi kedvenceimet hallgatom munka alatt. Meg otthon most picit szüneteltettem a fürdés/mosogatás alatti Parks and Recreationt és Naruto részeket nézegetek. (= rárakom a mosógépre a laptopot és a pucér seggemet rázom arra, hogy WE ARE FIGHTING DREAMERS,  TAKAMI  WO MEZASHITE - még mindig emlékszem a szövegekre, omg -  , picit felvisítok, amikor az openingben felvillan Tsunade háta két másodpercre, és szörnyülködök azon, hogy én ezt hogy daráltam végig gimiben miközben ANNYIRA LASSÚ, pedig még mindig nem olyan lassú mint a Shippuuden, amit pont azért kaszáltam, mert Dragon Ball-i időhúzási magaslatokba emelkedett.)

Tegnap meg felvettem a tűzzománc Itachi-féle Mangekyo Sharingan megálomat, ami ritka menő és még gimiben kaptam ajándékba, viszont nagyon ritkán hordom.

Gyönyörűséges, ugye?

(Meg gondolkodtam azon is, hogy rendelni kéne még pár kötetet Bookdepóról a hiányzó 67 kötetből - jól állok - de aztán eszembe jutott, hogy a könyvfesztiválon még a júniusi könyvpénzem egy részét is elvertem, szóval erre majd visszatérek egy hónap múlva :D)

Addig is hallgassatok motiváló Naruto OST-t!