Tegnap elmentem Samanthával kocsmakvízre (azért Samantha, mert egyszer pár barátnőmmel rájöttünk hogy a társaságra totál rá lehet húni a Szex és New Yorkos karaktereket, és ő lett Samantha - én nyilván Miranda vagyok, ki más), és tök jó volt. Szeretem ezeket a kocsmakvízeket, mindig úgy örülök, ha Sam elhív, örülnék, ha gyakrabban hívna. :D. Mondjuk tegnap szerintem kvázi bekéredzkedtem a csapatba, szóval jó úton járok, és a pofátlanságom is működik.

De jó a társaság is, nagyon nevettünk tegnap mert véletlenül feljött a Pendragon legenda egy kérdésben úgy, hogy pont előtte beszéltünk róla egy édes kisállat kapcsán, meg hogy el akarom olvasni már egy ideje, de picit elvette a kedvemet tőle az  Utas és holdvilág, valljuk be, az nagyon nem nekem íródott. A lányok viszont ajánlották, szóval előrébb mászott a listán.

És bár amúgy a kvíz új helyétől nem igazán dobtam hátast, azért a gyönyörű kvízmester még megvan, ő is segít némileg az este hangulatán. Mondjuk azóta már tudom hogy hívják, de nekem csak Ed marad, mert úgy néz ki mint Ed Sheeran magasabb, helyesebb verziója. Szép, na.

Illetve a tegnap este konklúziója, hogy akarok egy albínó axolotl-t (Ed szerint nem pokémon, de engem nem fog átverni).